Bajorország legbájosabb kis városában jártunk, ahonnan az Adidas és Puma története, s karrierje elindult.
Nagyon hangulatos favázas kis házaival, macskaköves utcáival igazi kellemes sétaélményt kínál a város, mely nem messze Nürnbergtől található. Mi egy májusi napsütéses hétvégén jártunk itt, s persze először mi is a leghíresebb épületét a Dassler fivérek házát kerestük fel. A Dassler testvérek történetét gondolom már mindenki olvasta, azaz hogyan lett az 1920-as évektől a mosókonyhában gyártani kezdett sportcipőkből mára a világ két vezető sportóriása.
A szülői ház kis utcája is nagyon kedves, padokkal, szép virágokkal, mi is ajánljuk, ha erre jártok keressétek meg.
Honnan a városka fura neve? A települést az Aurach folyócska szeli keresztül, s ide jártak az állatok inni, ezért volt eredetileg „Uraha”.
A városháza története a középkorra nyúlik vissza, mely előtt egykor piac volt. A belvárosban található két torony pedig, mely most a főutcáját szegélyezi, ahol sétálgattunk, az egykori várfal része volt, még az 1300-as évekből.
A városi múzeum (Pfründnerspital) előtt is elsétáltunk, be ugyan nem mehettünk, mert nem kutyabarát hely. A késő középkorban még közkórháznak épült. A múzeumban bemutatják a ruhakészítők életét, ugyanis a település a 19. századig a posztókészítés, s szövés, szövetnyomtatás központja volt. A gépek térnyerése után azonban, a kézzel készített ruhákra már nem volt kereslet. Ezért álltak át a település lakói a cipőkészítésre. S elindult a cipőipar felvirágzása, ekkor kapta a város a „Frankisches Pirmasens” becenevet. A város másik nagy ipari üzeme a Schäffler. A cég alakuláskor először még gombokat, övcsatokat gyártott szintén a cipőiparnak, s csak később tértek át a fémfeldolgozásra, gépgyártásra. Napjainkban a gyár a város egyik legnagyobb munkaadója.
A múzeumtól nem messzire találtunk egy szobrot Adolph Kolpingról, kinek a családja egykor itt élt Herzogenaurachban. Ma egy katolikus vándoregyesület őrzi emlékét. Ő is cipőkészítés tudományát sajátította el először, de inkább pap szeretett volna lenni, ezért tovább tanult. Egyetemi tanulmányai után alapította meg a 1846-ban a Kölni Utazók Egyesületét, amely a Kolping Társaság alapja lett. A klub nagy népszerűségnek örvendett, és az utazók elvitték a Kolping klub ötletét a világba.
A St Magdalena (a város védőszentje volt egykor) templom melletti házak tetején sétánk során nagyon sok gólyafészket láttunk, gólyákkal, a várost úgy tűnik nagyon kedvelik. De a hosszúnyakú libák is, a folyóban igen sokan úszkáltak. Szerencsére Bello nem tudta megijeszteni őket, mert a magas fallal vették körbe a folyómedret a belvárosi parknál.
Tudjátok, hogy létezik egy túraút, több mint 100 kis város összefogásával, ahol favázas házak találhatóak még ma is a középkorból. Hezogenaurach is része ennek a turistaút látványosságnak, mely egyébként egészen az Elbától kelet-szászországig, a Harzig tart, de délen még a Bodeni-tó körüli városkákat is érint, ez a Fränkische Fachwerkstrasse.
Az első várost ezen az útvonalon bakancslistánkon mi is kipipálhatjuk, s mivel nekünk nagyon tetszett igyekszünk mielőbb egy következőt is felkeresni.
Ja és ki ne felejtsük, hogy a Fratelli Osteria teraszán ebédeltünk. kutyabarát hely, s a hússal töltött tésztájuk (tortellini) Bellonak is nagyon ízlett! S ne itassátok a kutyáitokat a szökőkutak vizéből, mert azt nem szabad, a felirataik szerint ugyanis nem ivóvíz. Bello ugyan belekóstolt a St Killian Brunnen vizébe. Egyébként ez a városka legrégebbi vízforrásra épült kútja, 1542-ben készült, még fa csövekkel.
