A neve a területnek arra utal, hogy egykor bizony több kis tó, s egy igen lápos, nádas vizes terület volt itt. Majd a 17. századtól kedvelt kirándulóhely lett.
Napjainkban szépen kiépített parkot, sétáló helyet találunk itt, a Nürnbergiek kedvelt szórakozó helyeként, sűrű programokkal. S képzeljétek van egy terület direkt kutya szaladgálásra, szaglászásra is.
Mi is sétáltunk itt már egy párszor, s mindig találunk valami újdonságot, különlegeset.
A tavakat a Fischbach és a Langwasser táplálja és sok sok kacsa lakja, s jó időben az evezősök is használják.
A Duzenteich-t egyik oldalról az egykori náci felvonulási terület szegélyezi, míg a mások oldalról a Dokumentációs központ épülete.
Kedvelt helye a kerékpárosoknak is, akik itt is csengetés nélkül suhannak el mellettünk, pedig igencsak sok a kutyasétáltató és kisgyermekes család is errefelé, s ez persze itt sem érdekli őket, hogy ez mennyire veszélyes.
A tó körül tájékoztató táblákon sok érdekeset megtudhatunk a történetéről, s az itt élő növényekről és állatokról is. Minket megdöbbentett, hogy a halállomány szinte teljesen kipusztult belőle a kormorán támadásoknak köszönhetően, akik képesek voltak az itt úszkáló halakat megtámadni, s belőlük falatozni.
S képzeljétek, bár mi nem láttuk, de a Dokumentációs Központ épületére befészkeltek a vándor sólymok, amiből napjainkban már nem sok madár él.
Télen azért a tó nem túl látványos, mert leeresztik belőle a víz nagy részét, hogy élővilága kicsit megújuljon.
Érdekességek:
S még egy kis érdekesség, amit talán sokan nem is tudnak, hogy a tavak mellett lévő terület egy részét Zeppelinfeldnek hívják, mert egykor itt szállt földre Graf Zeppelin léghajója 1909-ben.
1945-ben pedig itt tartotta az amerikai hadsereg győzelmi felvonulását április 22-én, mint korábban a náci párt katonái, s robbantották fel az óriási horogkeresztet, mely a főtribűn tetején állt. Az amerikaiak csak 1995-ben adták vissza a városnak a területet.
Korábban itt zajlottak a Norisring autoversenyei is, ahol életét vesztette egy kiváló fiatal magyar sportoló Kesjár Csaba (1988).
A város ezen részén egy fogolytábor is működött, ahol kb 500 magyar fogoly is dolgozott 1944-ben. Erről ír könyvében Rózsa (Halász) Ágnes Amíg élek remélek (Solange lebe ich, hoffe ich), s a Jövőlesők, „Nürnbergi láger”-naplójában. A deportáltak borzalmait a kényszer munka alatt és saját érzéseit vetette papírra. A német fordítás csak 2006-ban jelent meg.
Napjainkban a város legnagyobb rock és pop koncerjeinek helyszine, illetve itt rendezik a „Dult”-t minden tavasszal és ősszel.
Aki egy jót szeretne sétálni, bátran vegye fel programjára, mert tényleg nagyon kellemes, egy kicsit kikapcsolódni itt a város zajából. S a kiadós séta után érdemes betérni a tó partján található étterembe, mely már évszázadok óta kínálja itt a helyiek kedvelt kolbászkáját, s inni hozzá a Nürnbergiek söréből a Rotbierből.
Ha kíváncsiak vagytok a kolbászka és a sör történetére, gyertek velünk barangolni, s szívesen elmeséljük.
