„Sonnenstube am Bodensee”
Kirándulás az Argen folyó torkolatánál, a napsütéses Langenargenben
Hétvégére kicsit a Bodeni tó partjára (Bodensee) utaztunk, s egy kedves kis várost fedeztünk fel. Az utikönyvek nem igazán sokat írnak Langenargenről, pedig egy csodás, s valóban hosszú partszakasszal rendelkező, napos tóparti üdülőhely, érdekes látnivalókkal, sok étteremmel és hotellel.
Legfőbb nevezetességét az utikönyvek is említik, a Montfort kastélyt. Mi is körbesétáltuk az épületet, melyet eredetileg egy szigetre építettek. Azóta azonban már összeépült a parttal. Nevét az építő grófi családról kapta, akik a 14. században kezdték kialalkítani itt, ezen a közel négyszögletes területen a kastélyt, „Veste Burg Argen”-t. 1858-ban
I. Württembergi Vilmos megvásárolta a régi argeni kastély romjait, aki mór stílusban alakíttatta át. Wilhelm 1864-es halála után Karl von Württemberg király vette át a trónt. Ő adta a villának a Schloss Montfort nevet is, amely ma is használatos. Több tulajdonos váltás után, azonban napjainkban a kastély a város tulajdona lett. Sajnos belseje nem látogatható, felújításra vár. A nyári szezonban a toronyba felmehetünk, hetente egyszer. S alkalmanként a nagytermében koncerteket rendeznek. A belső udvaron kialakítottak egy kis teret, ahol viszont egy lelkes táncos csapatnak köszönhetően argentin tangózni lehet alkalmanként. Az udvarán és a környékén csodás fákat, s növényeket láthatunk, ugyanis egykori tulajdonosa nagyon szerette a botanikát. Találtunk egy ciprust, melybe belecsapott a villám, de mégis túlélte, s évek óta továbbra is a park dísze. Illetve a Kavalierhaus előtt esténként gyönyörködhetünk a naplementében. S közben még zongoraszót is hallhatunk, ugyanis a helyi zeneiskola kezdeményezésére, minden este jó időben a parkban gyakorolnak a tanítványok.
A kastély park mellet találjuk a St. Márton templomot, mely már közel 300 éves, mint a település sok háza is. A templomban érdekes, hogy Mária a gyermekkel egyik kezében egy almát tart, mert ez a vidék legfôbb gyümölcse. Ha a környéken utazunk, bizony szinte mindenütt almafákkal találkozunk.
A templomtól nem messze található egy szintén közel 300 éves étterem (Hotel Engel), mely az építkezés idején az itt dolgozókat szolgálta, s a helyiektől megtudtuk, hogy még mindig ugyan az a család üzemelteti.
Langenargen egyébként korábban egy halászfalu volt, erről találunk itt egy Múzeumot is, de mára már csak nagyon kevesen foglalkoznak a halászattal. Korábban még pénzverde is működött itt, erre utal egy szoborcsoport, az egykori pénzverde épülete előtt, ahol most a városka kultúrális központját találjuk.
Mi felfedeztünk városi sétánk során több kedves szobrot is, melyet az itt üdülőktől kapott a város ajándékba.
S elmentünk a folyót átívelő függőhidat is megnézni, mely Németország harmadik legrégebbi Hängebrücke. Az Argen partja egyébként remek kerékpáros és gyalogos túra útvonal is.
S képzeljétek a helyi idegenvezetőtől azt is megtudtuk, hogy bizony a Bodensee-n is van árvíz. Amikor a Rhein túl nagy erővel zúdul le a hegyekből, hirtelen olvadáskor, akkor Langenargen utcáit is párszor már elöntötte a víz. Egyébként a parton megtaláljuk ennek emlékét, azaz hogy mikor volt utoljára különösen magas a tó szintje.
S ami számunkra a legérdekesebb volt, hogy megkóstolhattam a „Belloeis” fagylaltot az egyik helyi cukrászdában. Ajánlom minden négylábú társamnak, nekem nagyon ízlett. Természetesen, ha időtök engedi kedves olvasóink, fedezzétek fel ti is Langenargen szépségét a Bodeni tó partján, mert valóban nagyon kellemes kirándulóhely.