Vilshofen a Duna-parton, nem messzire Passautól található. Remek kirándulóhely, s egy kedves kis város, ahol nem csak a Duna-parton ajánlok nektek egy szép sétahelyet, hanem a „Ginko” parkban.
A város 800. évfordulója alkalmából készült el 2006-ban Európa akkori legnagyobb „ginkofa” parkja, ahol is az év minden napjára ültettek egy fát, azaz 365 db-ot. Az egyik leghosszabb életű fa, robusztusságuknak és hosszú élettartamuknak köszönhetően, igy remélhetőleg a ginkok a következő 800 évben örömet szerezhetnek Vilshofen an der Donau városának, polgárainak és látogatóinak. Mi jártunk itt már nyáron is, igazán kellemes a sok szép fa között sétálni.
(A legyezőlevélfa (Ginkgo biloba), más néven Goethe-fa igazi botanikai veterán, és már a dinoszauruszok idejében is megörvendeztette a botanikai világot jellegzetes, pörgős, kanyargós leveleivel. A 17. században az ázsiai „Ginkgo biloba” Európába került, ahol gyorsan a tekintélyes kertek népszerű szemet gyönyörködtetőjévé vált. )
A Gikgokhoz vezető utat egy sugárút szegélyezi, amelyen egynyári fák sorakoznak, ahová minden évben új fát ültetnek. Az egynyári fákat a Vadászszövetség adományozza a városnak.
Sétánk során itt találkozhatunk Hans Carossa emlékére készített kis pavilonnal is, mivel az író a dunai tájról sokszor írt műveiben.
Münchenben orvostanhallgatóként megismerkedett az irodalmi élettel. (1915 ging er als Arzt in den Krieg, nach dem Weltkrieg kam er wieder nach München. Sein Buch „Rumänisches Tagebuch“ (1924) wird ein Riesenerfolg.)
Az első világháború idején, 1916 késő őszén az Erdélyben harcoló szövetséges hadseregek megsegítésére a nyugati frontokról is vezényeltek át csapatokat. Így került Székelyföldre Franciaországból az a német zászlóalj, aminek kötelékében Hans Carossa frontorvosként szolgált.
A könyvet magyarul is elolvashatjuk, amiben magyar katonákkal is találkozva, első kézből ismerteti a háború borzalmait, szörnyűségeit.(Hans Carossa Naplójegyzetek az 1916. évi román frontról).
Persze a Vils partjára is látogassatok el, ha erre jártok, sok sok vadkacsa és hattyú, nem is értjük ezek a fehér madarak ebben a hidegben mit szeretnek itt?!
