Na képzeljétek, Nürnbergben megint belefutottunk egy „ökrös” legendába.
Nürnbergben belvárosában nem csak a Pegnitzen átívelő hidakat, s a különleges középkori frank házakat csodálhatjuk meg, hanem alagút sétákra is mehetünk.
Nürnbergben sétálva ugyanis az ember előbb-utóbb biztosan belebotlik egy alagútba. Vagy kettőbe. Vagy tízbe. A város alatt egész hálózat húzódik, amely évszázadokon át szolgált raktárként, menedékként és titkos útvonalként. Mi éppen ezek között bolyongtunk, amikor a vörös sör főzésének történetét próbáltuk felkutatni.
Az egyik alagútban haladva egyszer csak megakadt a szemünk valamin. Egy plakát volt az, az alagút egyik falára kifüggesztve. Nem reklám, nem modern hirdetés — inkább olyan darab, amely mintha maga is a történelemből maradt volna ott. Ahogy közelebb léptünk, azonnal világossá vált: újabb érdekes „ökrös” történetre bukkantunk.
Ochsenmaul Salat
Az ökörpofa saláta a 19. század óta a nürnbergi konyha egyik különleges büszkesége. Mivel az étel alapjául szolgáló hús viszonylag olcsón beszerezhető volt, nemcsak az előkelőbb vendéglőkben, hanem a munkáscsaládok asztalán is gyakran megjelent. A századfordulóra akkora népszerűségre tett szert, hogy 1900 körül Nürnbergben már tizenkét különálló üzem specializálódott kizárólag ennek a pikáns finomságnak az előállítására.
Az egyik termelő, aki a hússtandok sűrűjében kínálta portékáját, különösen magabiztos reklámszöveggel csalogatta a vendéglősöket. Hirdetése szerint:
„Bármely fogadós, aki még nem vezette be Friedrich Heydolph eredeti nürnbergi ökörpofa salátáját az éttermébe, kérjük, próbálja ki, mivel ez a nürnbergi specialitás népszerű és pikáns kísérője a sörnek és a bornak.”
Ez a néhány sor nemcsak egy ételt reklámozott, hanem egy egész városi gasztronómiai kultúrát is, ahol az egyszerű alapanyagokból készült fogások éppúgy hozzátartoztak Nürnberg mindennapjaihoz, mint a sörpincék és az alagutak hűvös falai.
Az ökörpofa saláta hírneve azonban nem állt meg a piacoknál és a sörözők asztalainál. Olyannyira beépült Nürnberg mindennapi kultúrájába, hogy még a korabeli képeslapokon is megjelent — méghozzá verses formában. A 20. század elején, nagyjából 1910 körül, nem volt szokatlan, hogy a város jelképeit tréfás vagy dicsőítő rímekkel örökítették meg az utazóknak szánt lapokon.
Egy ilyen képeslap a Fleischbrückén, vagyis a Húshídon álló ökör szobrát ünnepli, amelyet a nürnbergiek nem csupán díszítőelemként, hanem az ökörpofa saláta szinte „gasztronómiai emlékműveként” tartottak számon. Az ökör itt nem az erőt vagy a munkát jelképezi, hanem egy városi specialitást, amely összekötötte a piac zaját, a sörpincék félhomályát és a mindennapi emberek konyháját.
Hogy egy ételről képeslapra szánt vers szülessen, sokat elárul a korszakról: az ökörpofa saláta nem egyszerű fogás volt, hanem identitás, büszkeség és egy csipetnyi humor is. Egy olyan Nürnberg lenyomata, ahol a jó étel éppoly fontos volt, mint a jó szó — és ahol még egy ökör is képes volt emlékművé válni.
„Ochsen gibt es überall, Ochsen ohne Ende,
Dieser ist ein Ehren-Ochs, hoch am Postamente.
Längst vergessen ist die Tat, die ihn bracht zu Ehren,
Wer dafür Int´resse hat, soll durch mich sie hören.
Als der hohe Rat einmal furchtbar war betrunken,
Und vom Katzenjammerweh alles hingesunken,
Opferte dies edle Tier, dieses allzugute,
In der besten Absicht schnell, hilfreich seine Schnute.
Weil man aus dem Ochsenmaul den Salat bereitet
Dem der Katzenjammer weicht, weil er ab ihn leitet;
Und daß auch die spätere Zeit kann dies Tier noch schauen,
Ließ der Rat aus Dankbarkeit es in Stein aushauen.”
Forrás: https://www.nuernberginfos.de/nuernberger-spezialitaeten/ochsenmaulsalat.php
