Egy nap kastélyok és sziklák között – séta a Schwarzachklamm varázslatos völgyében
A Nürnberg környéki táj mindig tartogat meglepetéseket. Mai barangolásunk során két különleges kastélyt is felfedeztünk: a romantikus hangulatú Faber-Castell Schloss kastélyt és a kevésbé ismert, de annál érdekesebb Petzsches Schloss épületét.
A Faber-Castell kastély a híres ceruzagyártó család egykori rezidenciája, amely mesebeli tornyaival és parkjával igazi időutazásra hív. A kastély körül sétálva könnyű elképzelni a 19. századi nemesi életet és azt a világot, amelyből a világhírű Faber-Castell márka kinőtt. Igaz ezt a rezidenciájukat eredetileg idősebb korukra szánva építtették, itt képzelték el pihenőnapjaikat és nyugdíjas éveiket. S napjainkban valóban idősek laknak a kastélyhoz épített otthonban.
Nem messze innen található a Petzsches Schloss, egy csendesebb, rejtettebb gyöngyszem. A kastélyt körülölelő természet és a nyugodt falusi környezet különleges atmoszférát teremt – mintha a történelem és a természet itt békésen megférne egymás mellett.
A hangulatos Petzsches Schloss története egészen a középkorig nyúlik vissza. A kastély helyén már a 15. században állt egy erődített udvarház, amelyet később többször átépítettek. A mai formáját nagyrészt a 16–17. században nyerte el, és évszázadokon át különböző nürnbergi patrícius családok birtokolták.
1876 óta a kastély a Petz von Lichtenhof családhoz tartozik, amely egy régi nürnbergi nemesi család. A homokkőből épült kastélyt ma is várárok veszi körül.
A Petzsches Schloss történetéhez a harmincéves háború is kapcsolódik. A hagyomány szerint 1632-ben itt szállt meg egy időre a híres svéd király, II. Gusztáv Adolf, amikor hadseregével a térségben vonult. A király a protestáns oldalon harcolt a háborúban, és hadjáratai során sok frankföldi települést érintett.
Így amikor ma a kastély körül sétálunk, könnyű elképzelni, hogy négyszáz évvel ezelőtt katonák, lovak és követek nyüzsöghettek ugyanitt.
A két kastély meglepően közel épült egymáshoz: valójában csak a völgyet átszelő Schwarzach patak választja el őket. A helyiek szerint olyan közel állnak egymáshoz, hogy a kastélyok kutyái akár „beszélgethettek” is egymással – persze jó hangos ugatással a patak két partjáról.
A nap egyik legszebb része azonban a közeli Schwarzachklamm bejárása volt. A szurdokvölgyben kanyargó ösvények, a sziklák közé szorult patak és a mohos falak egészen varázslatos hangulatot adtak a sétának. A szurdok feltűnő homokkőképződményeiről ismert, amelyeket évezredek óta a patak eróziója hozott létre.
Különösen lenyűgözőek a Karlshöhle (Károly-barlang) és a Gustav Adolf-Höhle (Gustav Adolf-barlang). Ezek a kis barlangok azonban valójában csak keskeny nyílások a homokkő sziklák alatt.
A fák között beszűrődő fény, a víz halk csobogása és a friss erdei levegő igazi kikapcsolódást nyújt.
A területen a kutyákat pórázon kell tartani, mert természetvédelmi terület, nehogy megzavarjuk az itt élő állatokat, s a kijelőlt útról sem szabad letérni. Azért így is remek hely egy hosszú sétára.
Így számunkra ez a kirándulás egyszerre volt történelmi és természeti élmény: kastélyok és szurdokok, múlt és természet találkozása egyetlen, emlékezetes barangolásban. 🌿🏰 Ha a város zajából szeretnétek kiszakadni kicsit, sétáljatok el erre.
