Gardasee, Garda-tó, Lago di garda – a citromos, olivás tó, bár nekünk a Balaton a Riviéra, de ez is csodás
Kedvenc tavaink egyike, hiszen illatával, színeivel mindig elkápráztatja gazdáimat. S már az oda vezető út is. Mi először Schönbergben tartottunk pihenőt, no nem ott ahol lakunk, hanem egy ausztriai kis településen. Tudjátok, hogy milyen kedvelt település név Schönberg? 9 is van belöle. Sőt még egy kis bolygót is igy hivnak.
Bolzánóban is megálltunk egy kis időre, ahol májusban csodásan, s illatosan virágoznak az almafák. S persze kutyás hotelben sincs hiány, az olaszok igencsak kedvelik a négylábúakat.
A Garda-tó partján mindenütt csodás hotelekkel, panziókkal, s éttermekkel találkozhatunk. S persze a kirándulást kedvelők is kedvükre választhatnak a sok féle lehetőségből. Mi a hajózást is kipróbáltuk. Bello is itt ült életében először csónakba. Sirmionét kerültük körbe. A Scaligeri kastály már a 13. század óta áll itt a kikötő védelmére. S ennek a középkori várnak is van egy érdekes legendája, mely egy véres szerelmi történet. Sirmionéban megkóstolta Bello is kedvenc cukrászdánkban (Gelateria Mancini) a fagylaltot. A csokoládé gazdáim szerint isteni finom, viszont sajnos én nem ehetek csokoládét, tudjátok az a kutyusoknak veszélyes.
A citrom viszont nem tilos, az felkerülhet a kutya étlapokra is,s illatát alaposan megszaglászta Bello is Limone kis városában, ahová hajóval érkeztünk. A tóról csodás a kis sziklákba vályt település látványa. S a Limone név itt nem a citromot jelenti, hanem a „Limes”-böl – határ elnevezésből ered, azaz itt volt egykor Olaszország és Ausztria határa. Ennek ellenére Limone védjegyévé tette a citromot, s itt azt minden formában megtaláljuk, s kóstolhatjuk.
Mi tettünk egy kis kirándulást Veronába is, mely nem messze található a tótól. A város nem csak a Rómeó és Julia történetről híres, hanem hatalmas Anfiteártumáról és szinházáról. De kedves kis utcáit is érdemes bebarangolni, mi elsétáltunk a Lamberti-toronyig, mely egyike azon kevés fennmaradt tornyoknak Veronában, amely eredetileg egy adott arisztokrata család gazdagságát és fontosságát mutatta meg. Ezek a tornyok segítették a városi élet megszervezését a középkorban: az egyik harang (a Marangona)pl. jelezte a munkanap végét, vagy figyelmeztette a polgárokat a tűzesetre. Bár Bellonak legjobban a szökőkutak tetszettek, mivel nagyon meleg volt, így szivesen pancsolt ezekben, szerencsére elég sokat találtunk a belvárosban mindenütt.
A tó északi partján Riva del Garda városát fedeztük fel. A festői kisvárosban minden igazán olaszost izlelhetünk, olivát, babért, sonkát és citromot. Tudtátok, hogy a város alapitása idején az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott, s csak 1919-tól került Olaszországhoz. Riva legrégebbi épülete és jelképe az óratorony. Ez volt az első erődítmény az első világháború kezdetéig, majd, mint most is, nagyszerű kilátást nyújtott a városra és a kikötőre. A hely egy igazi paradicsom a szörfösöknek, a kikötőben az éttermek teraszáról egész évben csodálhatjuk a sport szerelmeseit, kedvező klimájának köszönhetően. Sajnos nem sok időt töltöttünk itt el, de remélem még visszajövünk.
sdr 
