Angol Cocker Spaniel - Barangolj Belloval!

Rólunk kicsit – ismerjétek meg az angol cocker spanielt

Spániel jellegű kutyákra utaló jeleket már a Kr. e. 4. században találtak. Erre a legékesebb példa egy II. Makedóniai Fülöp idejéből való szobor.
Gyanítható, hogy az összes spániel fajta őshazája Spanyolország, ahol túlnyomórészt vadászatokon használták őket. Hogy ez valóban így van-e, nem tudni.

Ám érdemes beleolvasni Virginia Wolf, a híres angol írónő Flush című regényébe: „Amikor a karthágóiak partra szálltak Spanyolországban és meglátták a nyulakat, amelyek tömegesen loholtak ki a legkisebb cserjéből, legapróbb tujából is, egész katonaságuk ezt rikkantotta: „Span! Span!” – az a „span” szó karthágói nyelven tudniillik nyulat jelent. Ettől kezdve ezt a vidéket Hispániának, vagyis Nyulak Földjének nevezték, ami pedig a kutyákat illeti, amelyek hanyatt-homlok vetették magukat a szökevények után, elkeresztelték spánieleknek, azaz nyulászó kutyáknak.”
Más vélekedések szerint ugyanakkor a „Hispánia” elnevezésnek vajmi kevés köze van a karthágóiakhoz és azok „span” szavához, sokkal inkább a baszk „espana” szóra vezethető vissza az ország nevének eredete, ezáltal pedig a kutyafajta eredete is.

Sokan úgy gondolják, már igen korán Angliába kerültek az első példányok, nem később, mint Kr. e. 55 körül, amikor is Cézár partra szállt Angliában. A gazdagok birtokain hamar hasznukat vették, és a spánielek kivívták presztízsüket, mint kiváló vadászkutyák, melyek alkalmasak a sűrű aljnövényzetben megbúvó vad jelzésére és a madarak felzavarására. Ismertek voltak lenyűgöző apport készségükről is.

1570-ben Caius, Erzsébet királyné udvari orvosa híres könyvében a „De canibus Britannicus”-ban már vízi- és szárazföldi spánielekre csoportosította ezeket a vadászebeket. Ezt a csoportosítást aztán tovább folytatták az utódok, így alakult ki a szárazföldi spánielek körében a nagyobb termetű, madarász-solymász (springer) spánielek és a kisebb, hasukon hálóval madarászó (sitting) spánielek kategóriája. Később tovább finomodott ez a csoportosítási módszer. A 19. század elejére „szakterületük” a fácán-, fajd-, erdei szalonka vadászat lett, emiatt pedig „cocking” vagy „cocker” spániel néven kezdték el őket hívni. A „cock” szó jelentése egyébként kakas.

Ezekben az időkben a springer, sussex és cocker spániel kölykök még egyazon alomból születtek. A legnagyobb kölyköt springer spánielnek hívták, a közepes méretűek lettek a sussex spánielek, míg a legkisebbek a cocker-ek. Kizárólag a méret határozta meg a fajtát. Az 1800-as évek végére sikerül meghatározni a típusokat és a tenyésztés már elkülönülten, keresztezések nélkül zajlott.

Modern kori történetében a cocker spániel sokszor állt a toplista élén. Az amerikaiak is foglalkoztak a cockerekkel, de a tenyésztés teljesen más irányba haladt. 1940-ben a Kennel Club határozottan két fajtára választotta a spánieleket: amerikai cocker spánielre és cocker spánielre. Az óceán túloldalán az amerikai és a kanadai kennel klubok ugyanezt tették, azzal a különbséggel, hogy az elnevezés amerikai és angol cocker spániel lett, akárcsak a világ többi részén.

Napjainkban a cocker spánielek kissé magasabbak, kevésbé finomak és kevésbé nehéz szőrűek, mint az észak-amerikai rokon. Megmaradt azonban vadászati ösztönük és igen népszerűek a vadászati vizsgákon és a field trialokon. Az angol cocker spánielek híresek arról, hogy nehéz terepen is jól vadásznak és ún. puha szájjal apportírozzák az elejtett állatot.