Waldkirchen
Séta a bajor erdő katedrálisának városában
Waldkirchen települést a bajor erdőben Passautól északkeletre találjuk. Bayern legfiatalabb (1972 óta), s legkeletibb városa, a Goldenen Steig azaz az egykori „só útvonalon”.
A település főutcáján a házak sarkán kedves emberi alakokat mintáztak meg, melyek azt tükrözik egykor ki lakott a házban, vagy mivel foglalkozott. A város a Goldenen Steig útvonal fontos kereskedelmi központja volt korában, ma gyógy- és rekreációs üdülőhely. Macskaköves utcáin sétáltunk kicsit.
A városi múzeum mellett még láthatunk egy kis darabot az egykori városfalból is. Ulrich von Nußdorf passaui püspök 1460 körül ugyanis tíztornyú és két kapus várfalat építtetett, hogy megvédje a várost a csehek támadásaitől, akik a sókereskedelemmel foglalkozó várost szerették volna kifosztani.
A főtéren gyönyörűen csillog a napfényben az aranyozott díszitésű Mária szobor 1871-ből.
Nem messze tőle találtuk a Szent Péter és Pál plébániatemplomot, szerencsére működő kis kúttal, mert a hosszú séta alatt én már igazán megszomjaztam. (Egyébként a templomot a „bajor-erdő katedrálisának” is hívják, mivel környék legkiemelkedőbb épülete.) Mi ugyanis felsétáltunk egészen a Karoli kápolnáig, ( amelyet Borromeo Szent Károly katolikus zarándoktemplomának is neveznek. A boltíves, tetőtornyos épület 1665 körül épült, s egy domb tetején található, egy szép parkban, nem messzire a fürdőtől.
A domb déli oldalán pedig egy különös pihenő helyet alakítottak ki: Das Kunstwerk „Kristall zwischen Himmel und Erde” üvegfüggönye körülölel egy kis teret padokkal.
Waldkirchenben született Emerenz Meier (1878-1928) költőnő is, aki szülőföldjáről írt novellákat, s verseket. Különösen azután lett népszerű, hogy egyszer meglátogatta őt Hans Carossa és a Das Jahr der schönen Täuschungen című könyvében erről írt is. (A költőnő mellszobrát Passauban a Duna mellett is láthatjuk.)
Waldkirchen városi sétánkon még egy különös kertre bukkantunk fémből készített bohókás figurákkal, mely azt mutatja, hogy a város több helyen is a művészek, szobrászok s fotósok kedvelt helye.
A településtől nem messzire található a környék legmagasabb pontja az Oberfrauaenwald csúcsa , egy 947,7 m magas erdős hegy. A terület egykor a Niedernburg kolostorhoz tartozott, 1010-ben II.Henrik császár adományozta birodalmi fennhatósággal, majd a passaui pöspökséghez került. Sajnos a hideg ködös időben, most mi nem mentünk fel oda, de a tavasszal majd újra visszatérünk, s a Saussbachklamm környékét is megnézzük.
Mi hazafelé úton az Ilz mellett egy kis fogadóba tértünk be éhségünket csillapítani, s képzeljétek itt nem csak gazdáim kaptak nagyon finom vad ételeket, hanem még nekem is kedveskedtek egy kis finomsággal.
