Képzeljétek kaptunk egy kedves ismerőstől egy bemutatkozást, ő Pöci a tacsi. Szintén Németországban él gazdáival. Akik szeretnek kirándulni, túrázni, s hamarosan beszámolnak itt is arról, merre jártak.
Fogadjátok szeretettel először is Pöci bemutatkozását:
Hol volt, hol nem volt, sőt, a mai napig éldegél a Föld nevű bolygón egy a világot rettegésben tartó, hatalmas termetű, félelmetes küllemű, hosszú farkú, cápafogú, vaddisznóagyarú, mennydörgő hangú, kegyetlen vadászeb szomszédja, Pöcök, a tacskókeverék. De nehogy valaki azt gondolja, hogy Pöci magát jelentéktelen jószágnak véli! Talán valamiféle kromoszómahiba miatt az a meggyőződése, hogy ő a világ közepe. Annak ellenére, hogy kis patkányképű, nyúllábú, rókafülű, egyheréjű eb, még azt is képzeli magáról, hogy ő a kutyák Adonisza, akiért rajonganak a kutyahölgyek.
Hogy megőrizze jó kondícióját, személyi edzőjével naponta hosszabb távokat tesz meg, néha pár métert akár futva is. Odahaza egy halom plüssállata várja, hogy megkergesse, morogva rájuk vesse magát. Nem is kíméli őket, egy szempillantás alatt szétcincálja a legdrágább, harapásbiztosnak kikiáltott játékot is. A folyamatos edzésnek meg is van az eredménye: hét és fél kilós súlya alig harminc centis magasságon, tizenhárom centis szélességen és negyvennyolc centiméteres hosszúságon (farok nélkül) oszlik el. Így hát teljes joggal masírozhat peckesen a kutyahölgyek előtt. Khm, nos, akad azért egy kis bibi Pöci peckességében. Ez a legszebb kutyaférfikorba lépett, tizennégy éves úr még ártatlan. Tisztázatlan, hogy saját elhatározásból vagy gazdái nyomására, ám tény, hogy szerzetesi életmódot folytat, ami láthatóan nincs ellenére. Egyelőre csak a boldog légyottok ígérete lebeg a szeme előtt. Elméleti Casanova.
Pöci mindennapjai
Pöcök 2009. október 16-án született Magyarországon, kertes házban, ismert anyától és ismeretlen apától. A kertes házi lét hozadéka, hogy a kis- és nagydolgát kizárólag kint végzi el. Ha valami miatt mégis bent megy ki, rettentően szégyelli magát. Sokáig kell nyugtatgatni és szeretgetni, mire megnyugszik és túllép a botlásán. Olyannyira tartózkodik a benti kimenéstől, hogy sosem jelöli meg a lakásban a területét. Talán azért sem, mert az egészet a sajátjának tudja. A papucsokat, cipőket, bútorokat is békén hagyja. Őkelmét hímnemű gazdája választotta ki az alomból. Ő volt a legrosszabb és legélesebb hangú kis vakarcs, aki a kerítésnél ugrált, valahányszor elsétáltak előtte.
– Ez a kiskutya kell nekem! – nevetett rá a leendő gazda. Pöci visszavicsorgott rá. Amint meggazdásodott, azonnal hűtlen lett. A hímnemű egyedet nőneműre cserélte. Azóta is ő az imádata alanya. Rettentő féltékeny rá. Ha megpuszilják rajongása alanyát, azonnal ott terem és a kétlábúak közé furakszik. Kedvetlenebb napjain morgással és lökdösődéssel nyilvánítja ki nemtetszését. Ha pedig úgy méri fel a helyzetet, hogy imádottját támadás érte, azonnal beleharap a bűnösbe. Térd alatt bárkire életveszélyes.
Szeret beszélgetni. A vizet ki nem állhatja, épphogy eltűri a rendszeres fürdetést és a körömvágást. Fürdetéskor megadóan, némán, bánatos szemekkel áll a habos melegvízben. Ezt az áldozatot mégis hajlandó meghozni annak érdekében, hogy amorózóságán csorba ne essék és illatosan, fényes szőrrel, pedikűrözötten indulhasson soron következő hódító útjára. Talán élteti a remény, hogy elméletiből gyakorlati Casanova válhat belőle egy szép napon. Séta közben minden talpalatnyi területet végigszagol. Akkurátusan elolvassa a neki írt üzeneteket, de csak a szerelmeslevelekre válaszol.
Pöci hobbija
A világjárás kifejezett hobbija. Útlevelét gyakran használja. Járt már Ausztriában (Gosautól odavan), Franciaországban, Luxemburgban. A Balti- és az Északi-tengerért még a jutalomfalatját is beáldozná. Érdekes, hogy azokat a nagy vizeket bezzeg nem kerüli ki!
Unatkozni és aludni szintén szeret. Ha mégis elunja az unalmat és épp senki nem ér rá foglalkozni vele, akkor csinál magának izgalmakat. Például elgurítja a teniszlabdáját és visszaviszi az ágyába. Pontban este kilenckor fúj takarodót. Addig kutyagol a hálószoba és a nappali között, amíg össze nem tereli a kiscsaládot a hálószobába. Mint mindenben, az alvásban is utánozza a gazdikat: fejét párnán nyugtatva alszik nagyokat. Beszél és mosolyog álmában, lábaival kapálózik.
Séta közben faleveleket lökdös a pocsolyába, majd izgatottan nézi és ugatja, ahogy a szél belekap azokba és úsztatja a vízen. De ugyanilyen lelkesen próbál belelökdösni vízelvezető rácsokon át mindenféle dolgokat és hangosan kacag, ha sikerül a mutatvány. Sőt, kérdésre, hogy mit csinál, serényen megmutatja, miben ügyeskedik. A havat kifejezetten imádja.
Kis testébe nagy ész szorult. Érdeklődése a fizika tudományára is kiterjed. Azon belül is a mozgástanra. Minden érdekli, ami mozog. Ha nem mozog, megmozgatja. Örömében nem csóválja a farkát, hanem pörgeti. Olyan gyorsan, hogy félő, egyszer elszakad a földtől és elrepül. A kísérletezés sem áll távol tőle. Hiába figyelmeztették, muszáj volt megkóstolnia a kagylót. Sugárban hányta ki, ahogy a féreghajtót is. Allergiás a bolhára, a korhadék-, a liszt- és a háziporatkára. Nem ehet árpát, marha-, csirke-, kacsa-, sertés-, nyúl-, szarvas- és lóhúst. Bezzeg lazacot, pulyka- és vaddisznó-, valamint bárányhúst ehet. Kukoricát, burgonyát, szóját, sóskát és csalánt is. A zabot meghagyja a lovaknak, amiket egyébként a barátainak tekint. A barátság nem kölcsönös. Valahogy nem szeretik a patások, hogy meg akarja kergetni őket és a bokájukba akar harap.
A boldog Pöci
Pöcök meggyőződése, hogy minden figyelmet és szeretetet megérdemel. Akkor is, ha sokszor kiállhatatlan. Makacs a végtelenségig és roppant mód sértődékeny. Ha bevágja a durcit, képes egész nap hátat fordítani annak, akire épp megorrolt. Akkor aztán hiába minden hízelgés, engesztelgetés, még a jutifalat sem lágyítja meg a szívét. Emellett, ha valamiből elege van, akkor abból elege van. Ha úgy nézzük, következetes és tartja magát az elhatározásához. Anyai nagyapjával véd- és dacszövetséget kötött. Valami titkos, láthatatlan szál köti össze őket egymással. A Papi elmondhatatlanul büszke, ha eldőlni látja kutyaunokáját, mert tudja, hogy az a bizalom legfőbb jele. Földöntúli arccal vakargatja a Pöci hasát. A boldogságból eredő farokcsóválás egyelőre csak az egyiküknek megy, amit a család nemigazán bán.
Kész rejtély, hogy ezt az elbizakodott, úrhatnám tacskókeveréket miért is szeretjük annyira. Talán azért, mert engedelmes szolgákat faragott belőlünk? Talán azért, mert teljesen behódoltunk neki? Esetleg azért, mert mindig megvigasztalja közülünk azt, aki szomorú vagy beteg? Talán, mert mindig mosolyt csal az arcunkra a legzordabb napokon is? Talán azért, mert kedvessége, őszinte és feltétel nélküli szeretete lenyűgöz bennünket? Nem, nem ezekért szeretjük olyan nagyon.
A Pöci nevezetű tacskókeveréket, undok rabszolgatartónkat azért szeretjük olyan nagyon, mert jobb emberek lettünk általa.
„Mert olvasni jó!”
Aki esetleg további kis történeteket és novellákat is szeretne Beától olvasni, azt itt találja: Gänszler Bea
